A mondabeli tövismadár csak egyetlen egyszer énekel életében, de akkor szebben,mint a föld bármilyen más teremtménye.
Egyetlen csodálatos dal, az élete árán de akkor az egész világ elnémul őt hallgatja és Isten is mosolyog az égben.
Mert a legeslegjobbnak fájdalom az ára legalább is a monda szerint.
A madár begyében tövissel,változhatatlan törvénynek engedelmeskedik,nem tudja mi üzi - mi hajtja,hogy fölnyársalja magát ,s dalolva halljon meg.Amikor a tövis belé hatol még nem tudja,hogy a halál közeledik csak dalol,dalol,amig csak annyi élet van benne,hogy egyetlen hangot ki adjon.
De mi amikor a tövisre fölnyársaljuk magunkat ,mi tudjuk.Mi értjük.És mégis ,mégis megtesszük
Mégis megtesszük.